Siker, a doromboló oroszlán

A siker ijesztő bestia. Ki szeretne az ölébe cica helyett oroszlánt? A sikertől való félelem talán még a kudarctól való rettegésnél is erősebb. Jeleit talán te is tapasztaltad.

Halogatás. Mindened megvan a sikerhez, tehetség, felkészültség, remek elgondolások. Mégis, ahelyett, hogy nekiugranál az írásnak, festésnek, ötleteid kifejtésének, tovább tanulsz… csak még egy tanfolyam… még egy posztgrad képzés… egy újabb mesterkurzus… A polcod roskadozik a könyvektől, az utolsót még el sem olvastad, más a következőt vásárolod. Úgy érzed, mindenki más okosabb és tehetségesebb, mint te. Mi keresnivalód van ezek között a lángelmék között?

Befejezetlen művek. A disszertációd száz oldal… már százhúsz… kétszáz… még mindig bele kell írni ezt, nem hiányozhat belőle amaz. Tökéletesnek kell lennie, bele kell férjen az egész Univerzum. Ámde, te is tudod, nem vagy tökéletes. Sosem lesz kész a tökéletlen, de elég jó értekezés.

Nem kérsz segítséget. Az ember társas lény. A kultúra, tudomány, múvészet jelen állapota milliók tevékenységének az eredménye. A “magányos alkotó” figurája egy mítosz. Lehet, hogy egyedüllétre van szükséged az alkotáshoz, de amit létrehozol, az nem magában áll, hanem kutőrád, nyelved, a redelkezésedre álló technika, és a kor szellemének a terméke. Miért is ne kérnél segítséget, ha elakadsz? Félsz, hogy ellopják az ötletedet? Természetesen fennáll ennek a veszélye. Mégis, melyik veszély a nagyobb: ha esetleg plagizálnak, vagy ha egyáltalán nem készül el a mű?

Elkésel, vagy egyáltalán nem érsz oda. Szakterületed nagy guruja előadást tart, amelyen megismerkedhetnél egy csomó érdekes emberrel, akik elősegíthetnék sikeredet. Fizettél is a részvételért. Aztán indulás előtt leöntöd kávéval az egyetlen elegáns ingedet. Majd eltévedsz, és nem találsz parkolóhelyet. Későn érsz oda, olyan későn, hogy már szégyellsz bemenni.

A sikertől való félelem következő jelzései már brutálisabbak.

Rövidzárlat. Ez vizsgázókkal fordul elő leginkább. “Tanár úr, én rengeteget tanultam, de most nem fog az agyam.” Noha sokszor visszaélnek ezzel a kifogással, mégis, sok esetben valódi a blokk. Még rémesebb, amikor a rövidzárlat előadóművésszel esik meg. Ismertem egy kiváló zenetanárt, aki kiemelkedően tehetséges zongorista volt. Tanulmányai vége felé egy koncerten fejből kezdett játszani, de néhány taktus után leállt. Másodszor is hozzákezdett a darabhoz, de ekkor sem jutott tovább. Végül bejelentette, hogy egy másik darabot fog előadni, amellyel tomboló sikert aratott. Azonban soha többé nem volt hajlandó közönség előtt zongorázni, a zenetanításnak szentelte az életét.

Betegségek. A siker is okozhat stresszt, amely akár erősebb is lehet az örömnél és elégedettségnél. Egy fiatal hegedűs megnyer egy nemzetközi versenyt, majd rejtélyes ízületi fájdalmak kezdik kínozni. A festőnek egyszer csak romlani kezd a látása. Ezek a tünetek lehet, hogy a stressz elkerülésére szolgálnak.

Önsorsrontás. A szórakoztatóiparban dolgozó fiatal művészek sokasága nem képes feldolgozni a nagy sikerrel járó brutális változásokat. Megváltozik a környezetük, a társaságuk, életmódjuk, a környezet értékrendszere, a munkaterhelésük, és ennyi változással nem képesek megbirkózni. Alkoholhoz, és drogokhoz nyúlnak.

Mitől félsz jobban, a változástól, vagy a nyilvánosságtól?